"Ezek a mai fiatalok már nem tisztelnek senkit. Mi lesz a világból?! " – mondták a francia nagyapák, amikor a tiszteletlen fiatalok egy fejjel megrövidítették XIV. Lajost. "Ezek a mai fiatalok" – mondták az ősmagyar öregek- "nem férnek a bőrükben, itt már nem is jó nekik. Valami honfoglalásról fecsegnek". "Ezek a mai fiatalok felháborító módon viselkednek"- mondta az egyik öreg majom a másiknak-, "képzelje csak el, hogy mit találtak ki megint. Két lábon kezdenek járni! " Illemtan a házon belül - At otthon legyen otthon (18. oldal) Wolly >! 2019. január 13., 17:59 Az ember társas lény. Nemcsak másokkal él együtt, de lényéhez, emberi mivoltához szorosan hozzátartozik, hogy gondolatait másokkal közölje. A gondolatok közlése azonban eleinte súlyos technikai nehézségbe ütközött, mert nem tudott beszélni. Az ember tehát fogta magát és feltalálta a beszédet. Ezzel eleinte nem is volt baj, mert a férj legfeljebb egynapos távollét után bekiabált a barlanba: "Mama, gyerekek, szereztem egy mammutot, gyertek vacsorázni! "
Gondoljunk csak a köszönésre! Ha egy éppen beszélni kezdő kisgyerek pá-pá-val köszönt egy felnőtt embert, illendőnek tartjuk. Ha egy iskolás tenné ugyanezt, az már illetlenség volna, és ha két felnőtt ember így búcsúzna egymástól, az egyenesen nevetséges lehet. Az illemszabályok szinte minden helyzetben meghatározzák a helyes viselkedést. Ez nem jelenti azt, hogy mindig érvényesek. Például a "Ne tolakodj! ", "Engedd előre az idősebbeket! " illemszabály esetében képzeljétek el, mi lenne, ha egy égő házhoz támasztott létra előtt így udvariaskodnának a tűzoltók: - Parancsoljon, Öné az elsőbbség! - Á, dehogy, Ön az idősebb! - Igen, de Ön jött előbb!. Vagy ha tűz ütne ki a házban, akár pizsamában is menekülhetünk, pedig, nem ez a legmegfelelőbb utcai öltözet. Mindenki ismeri a mondást? Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Nemcsak a köszönésre, hanem valamennyi illemszabályra igaz ez. Az illem-szabályok kölcsönösek. Csak akkor tartanak tiszteletben bennünket, ha mi is tiszteletben tartunk másokat.