Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velõ agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen mint a jég verése, Oda lett az emberek vetése — Mikor lesz a nyûtt vonóbul bot; Tanulj dalt a zengõ zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl; Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, õrült lélek, Vert hadak vagy vakmerõ remények? Mintha újra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az elsõ árvák sírbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheusz halhatatlan kínját. A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserü levében, S annyi bûn, szenny s ábrándok dühétõl Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy új világot zár magába.
Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon. Akkor húzd meg újra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót, És derűljön zordon homlokod. Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. A vén cigány kiérlelt költői alkotás, amely Vörösmarty egész életművét összefoglaló, betetőző nagy műnek készült. Olyan műnek, amely a költő eszméinek, politikai nézeteinek, közéleti töprengéseinek, indulatainak és reményeinek nagyszabású összefoglalása, hangulatok egész hálózatára felépítve. Időbeli keretei a távoli múlttól a beláthatatlan messzeségben levő jövőig terjednek, és félreérthetetlen utalásokat tartalmaz a közelmúltra (a 48-as szabadságharc leverésére) és Vörösmarty jelenének eseményeire (az önkényuralom terrorjára és a krími háborúra, ill. a vele kapcsolatos nemzeti illúziókra). A vers a Gondolatok a könyvtárban és Az emberek című költeményekkel rokon Vörösmarty életművében: A vén cigány ban új körülmények között kénytelen a költő szembenézni az emberiség nagy kérdéseivel, amelyekkel már korábban is küzdött.
Jó öreg párja már halva találja, Beszól az anyó: urak, jó mulatást! Nem muzsikál sohasem már: Csendes lett a vén cigány! Alussza erdőben álmát, Vadgalamb búg a fán. Öreg-vén anyóka sírját virággal díszíti már, Vadgalamb sírva dalolja: Élt egyszer egy cigány, Öreg cigány, a vén cigány!
Termék leírás: Pataky Attila az 1990-es évek végén fellépett Lagzi Lajcsi Dáridó című műsorában, továbbá mulatós dalokat tartalmazó lemezt készített. Ezek a szereplések megosztották a közönséget, egyes vélemények szerint a két stílus (rock és mulatós) nem hiteles ugyanattól az embertől, árt az Edda megítélésének is; mások viszont úgy vélik, ezzel csak sokoldalúságát bizonyítja Pataky. 1. MEGDÖGLÖTT A BÍRÓ LOVA 2. HÁROM DECI KÖMÉNYMAG 3. ELADOM A LOVAMAT 4. FÁJ A SZÍVEM, JAJ DE NAGYON BETEG! 5. ÚGY SZERETEM A RÁNYIMAT 6. ERDŐ SZÉLÉN SÁTOROZNAK 7. FEJIK A FEKETE KECSKÉT 8. PIROS VOLT A PARADICSOM, NEM SÁRGA 9. CIGÁNYSORON NEM MEREK ELJÁRNI 10. FÉNYES A CIPŐM 11. VÖRÖSBORT ITTAM AZ ESTE 12. AZ A SZÉP, AZ A SZÉP 13. SZÁZ FORINTNAK ÖTVEN A FELE 14. MINEK A BARNA ÉNNÉKEM 15. MOST KEZDŐDIK A TÁNC 16. FŐZTEM NEKED SZÁRAZBABOT 17. HOPP, TE ZSIGA 18. A BABÁM FEKETE ROMALÁNY 19. HEJ, RIGÓ 20. ELMENT A LIDI NÉNI A VÁSÁRBA 21. VOLT SZERETŐM TIZENHÁROM 22. JEGENYEFÁN FÉSZKET RAK A CSÓKA 23. A VÉN CIGÁNY 24.
Zölderdő mélyén, kispatak szélén: Párjával él egy öreg cigány. Vén öregember, nótája nem kell: Nem kell a nótája senkinek se már! Szép tavasz járja, zöld a fa ága: Kis galamb vígan turbékol a fán. Ősz feje kábult, a szíve kitárul, Párjához így szól az öreg cigány: Hol van a hegedűm, párom? Tavasszal minden vidám! Városba elmegyek máma, Én, az öreg cigány. Egyszer még hadd muzsikáljak: Szívemből úgy, igazán! Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány: Öreg cigány, a vén cigány! És a vénember eltipeg csendben: Hóna alatt a kopott hegedű. Alig bír járni, lábain állni: Mégis szívében ott él a derű. Városba téved, Fáradtan lép be egy csillogó, fényes terem ajtaján. A vére fellobban, a szíve megdobban: Középre tipeg az öreg cigány. Nagyságos uraim, kérem: Nem tudom ismernek-e még? Könyörgöm: de sokat húztam Valaha réges-rég! Csend lett egy percig, így szól az egyik: Jó uraim, ma mulatunk ugye? Nyissanak ajtót, ezt a vén Rajkót látni szeretném: Repülni tud-e? Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért: Kinn van az ember, kész a hatás.
A vén cigány Pataki Attila Zölderdő mélyén, kispatak szélén: Párjával él egy öreg cigány. Vén öregember, nótája nem kell: Nem kell a nótája senkinek se már! Szép tavasz járja, zöld a fa ága: Kis galamb vígan turbékol a fán. Ősz feje kábult, a szíve kitárul, Párjához így szól az öreg cigány: Hol van a hegedűm, párom? Tavasszal minden vidám! Városba elmegyek máma, Én, az öreg cigány. Refrén: Egyszer még hadd muzsikáljak: Szívemből úgy, igazán! Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány: Öreg cigány, a vén cigány! És a vénember eltipeg csendben: Hóna alatt a kopott hegedű. Alig bír járni, lábain állni: Mégis szívében ott él a derű. Városba téved, Fáradtan lép be egy csillogó, fényes terem ajtaján. A vére fellobban, a szíve megdobban: Középre tipeg az öreg cigány. Nagyságos uraim, kérem: Nem tudom ismernek-e még? Könyörgöm: de sokat húztam valaha réges-rég! Csend lett egy percig, így szól az egyik: Jó uraim, ma mulatunk ugye? Nyissanak ajtót, ezt a vén Rajkót látni szeretném: Repülni tud-e?