Megjegyzendő azonban, hogy ez utóbbi alfajba sorolt példányok között jelentős számban találni olyan egyedeket, melyek inkább a törzsalakhoz hasonlítanak. Egyébként maga Breuning (1932–1937) a frivaldskyanus leírásakor nem alfajról, hanem egy a Kárpát-medence déli homokterületein előforduló változatról beszél, és ugyanígy változatnak, vagyis alfaj alatti kategóriának tartja a viennensist is. A magyar futrinka mint faj tudományos leírása A magyar futrinkát Johann Christian FABRICIUS (1745–1808) dán entomológus, LINNÉ kortársa írta le 1792-ben. Gyűjteményének jelentős részét a németországi Kiel állattani múzeumában őrzik, de típuspéldányai többek között Londonban, Oxfordban és Párizsban is megtalálhatók (HORN et al. 1990). A leírás szövege " "Hungaricus. 18 C. apterus ater elytris laevissimis punctis triplici serie concoloribus. Habitat in Hungaria Dom. Smidt. Statura omnino C. convexi at duplo fere major. Corpus totum atrum nullo modo margine cyaneo punctisque triplice serie. " " – (FABRICIUS 1792) Az eredeti latin szövegből (FABRICIUS 1792) kiderül, hogy a leírásra kerülő bogár nem FABRICIUS gyűjtésének eredménye, hanem egy bizonyos SMIDT úrtól származik.
Ugyanezt a Szekeres Gergelyt a népi és nem nemes állapotából kivesszük és Erdély országunk és a Magyar Királyság részeinek igaz nemesi közösségébe és sorába besoroljuk, bevesszük, befogadjuk és beírjuk. Határozottan elrendeljük, hogy Szekeres Gergelyt és mindkét nembeli utódait és leszármazottait azonnal valódi és kétségtelen nemesekként fogadják és ismerjék el. Eme igaz és teljes nemességnek a jelei avagy a nemesi címer pedig a következő: égszínkék mezejű háromszögű pajzs, melynek telkén míniumvörös ruházatú, aranysárga magas sarkú cipővel ellátott ép katonát aranyos kardot felfele lendítve vehetünk észre. A pajzs fölé zárt katonasisak van helyezve, ezt ékkövekkel és igazgyöngyökkel díszített királyi fejék fed, amelynek közepéből hasonlóképpen búzakalászokat tartó ember vagy katona tűnik elő, a sisak csúcsáról pedig különféle színű pántlikák futnak le, igen szépen övezve és díszítve a pajzs mindkét oldalát, ahogy mindez jelen oklevelünk tetején vagy inkább elején a festő tanult kezével és tehetségével ékesen kifejezve és megmintázva látható.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szekeres családok címerével foglalkozik. kisunyomi Szekeres [ szerkesztés] Szekeres Márton címere, 1587 Irodalom: A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Külső hivatkozások: mezőmadarasi Szekeres [ szerkesztés] Mi, Rákóczi Zsigmond, Isten kegyelméből Erdély fejedelme, a Magyar Királyság Részeinek ura és a székelyek ispánja stb. jelen iratunk tartalmával adjuk emlékezetére mindenkinek, akit illet, hogy egyrészt néhány hűséges tanácsadónk ez ügyben történt egyedi közbenjárására, másrészt pedig előkelő kegyelmünkből és bőkezűségünkből a rá igazán méltó nemes mezőmadarasi Szekeres Gergelyt, aki erényével, valamint emlékezetes cselekedeteivel bizonyította érdemességét szent emlékezetű erdélyi fejedelmi elődeink előtt háborús esetekben, a hazánk szükségétől indíttatott megbízatásokban, és végül előttünk is bizonyságot tett törődéséről és hűségéről és a jövőben is bizonyítani és tanúsítani fog.
A leírás morfológiai részében FABRICIUS a magyar futrinkát a selymes futrinkához ( Carabus convexus) hasonlítja, de az előbbi kétszer akkora. A sima szárnyfedőjű, szárnyatlan magyar futrinka teljesen fekete, kékes szegélyt nem visel, szárnyfedőin három gödörsor fut végig. A lelőhelyként megadott szűkszavú "Hungaria" kifejezés nem teszi teljes mértékben egyértelművé a származási helyet, de feltehető, hogy a példányok Magyarországról és nem Ausztriából, vagy Erdélyből származnak, hiszen akkor FABRICIUS inkább a "viennensis" vagy "transsylvanicus" nevet adta volna. Igen valószínű ezen kívül, hogy a "Hungaria" lelőhely a Budaihegységre vonatkozik, mely a XVIII. század végén felkapott gyűjtőhelynek számított. E helyen külföldiek is szívesen megfordultak, mint például a drezdai születésű, szász természettudós, HOFMANNSEGG gróf 1793 és 1794 között Életmódja A magyar futrinka a többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan éjszakai aktivitású de a nyár végi és őszi napsütéses időszakban nappal is mozog.
Nyugodt lélekkel, biztos szándékkal és szabadsággal adjuk, adományozzuk és juttatjuk kegyesen a fent említett Szekeres Gergelynek, leszármazottainak és mindkét nembéli utódainak.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A lap mérete: 8393 bájt Kertészet Magyar futrinka Magyar futrinka Carabus hungaricus var. mingens ( Carabus hungaricus, Syn: -) A magyar futrinka a rovarok osztályába a bogarak rendjébe és a futrinkafélék családjába tartozó faj. Hazánkban fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100 000 Ft, szerepel továbbá a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelvének II. sz. függelékében. Jellemzői Teljesen fekete, a fej és az előhát igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő finoman és sűrűn szemcsézett, kissé zsírfényű. A szárnyfedőn 3 sor lapos gödör található, egyébként majdnem sima. Az alsó állkapcsi tapogató utolsó íze az utolsó előttinél rövidebb. Hossza 22-28 mm. Előfordulása - alfajai A magyar futrinka a Palearktikumban honos, ahol az általánosan elfogadott nézet szerint három alfaja fordul elő. Magyarországon a nominotipikus alfaj, régebbi kifejezéssel élve a törzsalak honos. A Carabus hungaricus hungaricus Fabricius, 1792 areájának súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban élnek populációi: Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Szerbia.
A gyomos (és korábban művelt) területen való előfordulás arra enged következtetni, hogy a faj erős, nagy egyedszámú populációiból képesek példányok elvándorolni, és kedvező körülmények esetén ott megtelepedni, illetve az élőhelyét teljesen tönkre nem tévő bolygatást, illetve annak jelentős leromlását is képes átvészelni.